Blade győzelem Kiskunhalason!

Kettős Blade siker a kiskunhalasi senior versenyen!

Nagy érdeklődés mellett került megrendezésre a Kiskunhalason immár hagyományos senior verseny, ahol több korcsoportban mérték össze tudásukat a játék „öregjei”. A Blade márka nagy sikerét hozta ez  verseny is, hiszen hivtalos „tesztjátékosunk”, Nagy Péter Bálint a 45+ kategóriában első, a 35+ kategóriában pedig a második helyezést hozta el.

A mezőny hallatlanul erősre sikeredett, gyakorlatilag nem volt könnyű mérkőzés. Hallgassuk meg, mit mond a nap eseményeiről szponzorált játékosunk:

Öldöklő nap volt, ezt bátran állíthatom. Általában minden senior versenyen van egy-két, szerencsés esetben akár több olyan mérkőzés is, ami alatt könnyedén átmozgatva magam bemelegszem, felkészülök a megerőltetőbb meccsekre. Na, ez itt nem volt! Az első játéktól az utolsóig 100%-ot kellett nyújtanom, ami azért eléggé megerőltető tud lenni. Meg is látszott a hullámzó teljesítményemen, hogy ez nem sikerült teljesen és azonos szinten. De lássuk a mérkőzéseket sorban:

Bottyán István – Nagy Péter Bálint

Az első meccs mindjárt az örök rivális, a nyiregyházi rém, a Spartan hős, Bottyán István barátom volt. Rettentően rossz játékkal kezdtem be és az igazat megvallva, Pisti kis híjján letarolt… nem nagyon tudom, hogy 0:2-es állásnál honnan vettem az erőnlétet és az elszántságot, de tény, hogy Török Andris edzői munkássága áttört a tespedtségemen és sikerült a 24. órában összeszedni magam és 3:2-re fordítanom. Nem mondom, hogy nem vette ki a zsíromat a meccs, de meglett. Pontos, hosszú labdákkal operáltam és azzal a történelmi megfigyeléssel, hogy István a negyedik, ötödik szettekben lassan elsodródik a pontatlanság és a könnyen megszerezni vélt pontok ki nem kényszerített hibái felé, és ezen a terepen talán legyőzhető lesz. Be is jött ez a számításom, de az igazat megvallva, ez eléggé orosz rulett szagú győzelem volt…

A 35+ kategóriában a következő mérkőzésem Rabi Illés volt, és csak az tudja átérezni ennek a kijelentésnek a súlyát, aki tisztában van a két játékos fizikumával, játéktudásával és állóképességével. Pisti után Illés Ironman stílusa, óvatosan fogalmazva is a kétségbeesés határára sodort. Illéssel hagyományosan 3:2-es meccseket játszunk, annyira, hogy már úgy megyünk be a pályára, hogy „kezdhetjük a döntő szettet?” Hát, nem hazudtoltuk meg önmagunkat és a történelmet. Nagy küzdelemben, nagyon hullámzó játékkal, de mindig a megfelelő időben összpontosítva tudtam ezt a mérkőzést is 3:2-re hozni. Itt nem voltak nagy csodák: Illést, mint a jó bokszolót, ütni kell. Természetesen a squashban nem (vagy csak ritkán) ütjük az ellenfelet ütőnkkel, de mint a ringben, itt is meg kell találni mindazokat a gyengébb pontokat, ahová ütve ellenfelünk lépés- és ritmushátrányba kerül, ezért elbizonytalanodik, pontatlanabbá válik, megnyílik a rés a védelmén és be lehet vinni a letaglózó utolsó csapást. Na, de mire ideáig eljut az ember…
Most sikerült, de ebbe a meccsbe is bele kellett tennem jó pár kalóriát, amit gyorsan és kétségbeesetten próbáltam banánnal meg mindenféle egyéb forrásból pótolni.

Bednár László – Nagy Péter Bálint

És aztán jött a letaglózó hír: Bednár Lászlóval játszom a döntőt. Azzal a Bednár Lacival, akit egyetlen egyszer tudtam eddig megverni a szolnoki Senior Országos Bajnokságon, de ezt a győzelmet beárnyékolta, hogy Laci lábsérüléssel bajlódott. (Ezen az emlékezetes (vagy inkább rosszemlékű) OB-n szakadt el Krasznai Gabi barátom Achilles-e.)
Lacit legyőzni képtelenség… Mostani csúcsformájában pedig kiváltképpen az. Ahogy szintén boxoló berkekben szokták mondani, megütöttem már mindennel, csak a ringcölöppel, meg a pontozóbíróval nem és ő a mindenki által jól ismert, szerény félmosollyal az arcán végzett ki minden próbálkozásomat. Ha azt mondom, hogy esélytelen voltam a győzelemre, nem járok messze az igazságtól. A 0:3-as végeredmény tökéletesen fejezi ki Laci fölényét ezen a mérkőzésen. De nem adom fel. Legközelebb már egy kicsit jobban felkészülve fogom megpróbálni kikezdeni Laci nem létező gyengéit. 🙂

Ezzel a 35+ korosztályban az ezüst érmet vehettem át.

Az „öregebb”, 45+-os korosztály csak nevében jelentett könnyebbséget, mert az indulók névsorát átnézve már előző este tudtam: patakvér fog folyni. A nap eseményei nem is cáfoltak rá az érzéseimre.

Az első összecsapás Janzer György volt, aki nem csak a fallabda ütő forgatásához ért mesterien, de tenisz, pingpong és tollaslabda sportokban is összeszed mindent, amitől villámgyors, halálpontos és ehhez mérten hallatlanul kellemetlen ellenféllé válik. Gyuri, csakúgy mint Illés folyamatosan 3:2-es mérkőzésekre kényszerít, így meglepő is volt legutóbb a RSC-ben elért 3:0-ás győzelmem, ami -nem tagadom- kicsit elbizakodottá tett a halasi mérkőzéssel kapcsolatban. No, ez az elbizakodottság az első két pont után füstbe ment, mint Petőfi terve. Gyuri kegyetlenül büntetett, ha nem tűpontos labdákkal operáltam, így aztán maradt a jó öreg alapjáték: fal mellett, hátra ütött labdák és az ellenfél hibáinak türelmes kivárása. A gond csak az volt, hogy sokáig kellett várni ezekre a hibákra. Mindkét vádlim görcsölt már ekkor, és az 5. szett végére átkoztam magam azért a józan paraszti ésszel már nehezen magyarázható hóbortomért, hogy egyszerre két kategóriában indulok minden versenyen.

Kiss András – Nagy Péter Bálint

Kiss András, a következő akadály az utóbbi időben talán kisebb ellenállást fejt ki, mint azelőtt. Andris szokatlan ritmusa, „eltört” labdái, kikezdhetetlen fizikuma sokáig ádáz ellenfélé tették, az utóbbi pár összecsapásunkban viszont sikerült megtalálnom játékának ellenszerét és sikerrel alkalmazni azt. Az alaptaktika természetesen ugyanaz, mint minden játékban: pontos, hátra ütött labdák. A titok a lehalászott és előre ütött, gyors röptékben rejlik Andris ellen, amik folyamatosan átlók futására kényszerítik és így egyre több pontatlan vagy rontott ütést eredményeznek. Ez a 3:1-es végeredményben jól érzékelhető volt.

Ezután már „csak” a döntő volt hátra, amit a szintén „superhero” üzemmódban és két korosztályban működő Bottyán István barátommal kellett megvívnom. Itt most csendben és halkan megsúgom, hogy a 35+-os döntőben, Bednár Lacival szemben igen-igen takarékoskodtam az összes nem létező energia-tartalékommal, mert fél szemmel a táblát kémlelve láttam, hogy ebben a döntőben Pisti lesz az ellenfelem, és én is gyarló ember vagyok: inkább vérzem el Pisti ellen egy öldöklő, de nyerési eséllyel kecsegtető küzdelemben, mint sem minden tartalékomat felégessem egy reménytelen küzdelemben Lacival, majd nulla energiaszinttel és gyakorlatilag nem működő testrészekkel vívjak meg egy addigra reménytelen harcot Pistivel. Nem szoktunk meccset feladni, de bevallom, nem volt tékozlásra fenntartott tartalék az energia raktárban. 🙂
Na azt sem állítanám, hogy ez a nagy taktikázás valami fergeteges erőnlétet jelentett volna a döntőben… Szerencsére eddigre már Pisti futóművében is volt egy félmaraton legalább, így folytathattam az előző meccsen játszott, felőrlő stratégiámat. Érdekes volt a szetteken belüli hullámzás, voltak nagyon egyértelmű, de voltak nagyon harcos szettek is. Összességében a 3:1-es győzelem -úgy érzem- hűen tükrözi  meccs képét.

Egy szót még a szervezésről: a szokásosan fergeteges hangulathoz most is hozzájárult a szervezők mindenre kiterjedő figyelme, a díjak -már szintén szokásos- egyedisége, az az odafigyelés, amit nagyon kevés klubb fordít egy-egy verseny megszervezésére. Talán ez is az oka annak, hogy olyan sokan térünk vissza évről-évre Kiskunhalasra.

Az utolsó szó jogán szeretném kiemelni még a GB National Series Blade squash ütő támogatását ezen a versenyen (is). Előző nap lecseréltem a grippet, egy Yonex grippet rakva föl a GB ütő nyelére. (belátom, a sötét pink színválasztás inkább volt a kényszerűség, mintsem az ízlésem megnyilatkozása…)  Ettől kicsit ragadósabb, jobb fogású lett az ütő és ez nagyban javított ütéseim pontosságát. Sokszor féltem egy-egy falba ütés hangos csattanása után, hogy elengedi magát az ütőm, de ezt a versenyt is átvészelte. Nagyon meg vagyok elégedve eddig a Blade márkával.

A résztvevők és a díjak – Kiskunhalas 2017

 

Mit tehetnénk hozzá játékosunk beszámolójához? Örülünk, hogy a Blade squash ütő hűen és eredménnyel szolgált a harcban és reméljük a beszámoló inspirálóan hat majd olvasóira.

Fotó: Képes Gábor