Két új Senior Országos Bajnoki cím!

Hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el minket, hogy támogatott játékosunk, Nagy Péter Bálint immáron hatodik alkalommal nyerte el korosztályában az Országos Bajnok címet!

Péterrel nagyon régre nyúlik vissza együttműködésünk, bátran mondhatjuk, hogy squashütő webáruházunk szakmai alapjait úgy sport szakmailag, mint IT szempontból rengeteg tanáccsal, ötlettel, tevőleges fizikai hozzájárulással segítette.

Mindemellett nyomon követjük azt az elkötelezett edzésmunkát, amit Péter ebbe az általa hobbinak titulált tevékenységbe fektet immár harmadik évtizede.

Ennek az elkötelezett, folyamatos munkának mindig is voltak eredményei, de minden sportoló célja, elérendő vágyálma hazájában a legjobbnak lenni. Ezt pár éve érte el először játékosunk és azóta még három Magyar Bajnokságon ért el első helyet. Két alkalommal, mint idén is, egyszerre két korosztályban is elsőséget tudott kiharcolni, ami elképesztő teljesítmény.

Megkértük Pétert, szokásához híven meséljen nekünk és olvasóinknak az élményről, amit ez az újabb kettős siker és az oda vezető út jelentett neki.

„Természetesen az első gondolat a köszönet ilyen eredmény elérésekor. Ahogy a régi reklám szlogen szólt: Ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha… és itt hosszú a sor. A támogatók sorában a legerősebb bástya a család, akiknek köszönöm a hétköznapok monoton, ismétlődő darálásának elviselését, támogatását, a hiányom folyamatos elfogadását és azt a körömrágós, pattanásig feszült lelki támaszt, ami az üvegfalon, de még a kamerákon át is eljut hozzám a pályára. Tudom, hogy ott vannak, tudom, hogy minden lépésem figyelik, akár személyesen, akár a live stream előtt ülve és tudom, hogy jobban örülnek a győzelmeimnek és jobban szomorkodnak bukásaimon, mint én bármikor. Köszönöm ezt a támogató, meleg és csak általunk ismert kapcsot nektek!

A következő eleme a sikernek az elengedhetetlen szakmai segítség, ami nélkül ma is a „káosz squash” koronázatlan királya lennék. Köszönöm Török András áldozatos szakmai munkáját. A sokszor elismételt, állandóan újra felfedezett és elmagyarázott technikai megoldások türelmét, a hitet, és a folyamatos pressziót, amivel elhiteti velem, hogy semmi sem elég. Bár el tudnám hitetni vele, hogy én meg nem vagyok 18… 😊

És természetesen köszönöm a szponzor támogatását, amivel biztosítja mindennek a tárgyi feltételeit, ami nélkül -lássuk be- lehetetlen sikereket elérni. Ez az együttműködés valóban kölcsönösen előnyös és az évek során folyamatos fejlődésen ment át, amely során egyik fél sem a rövid távú előnyök kiharcolására helyezte a hangsúlyt, hanem a hosszú távú eredményeken tartva a fókuszt lépett előre folyamatosan. Ez a hosszú távú gondolkodásmód látszik most beérni a sokadik országos bajnoki cím elérésével és a képviselt értékesítési platformok (squashuto.hu, zsindelyaruhaz.hu, zsindely.hu webáruházak) látogatottságának folyamatos fellendülésével.

És most a versenyről:

2021. augusztus 28.-án került megrendezésre az idei szenior OB a százhalombattai Omega Sport Klubban. A rendezésért külön köszönet Udvardi Nórinak és csapatának.

Hál’ Istennek a verseny szervezői visszatértek a hagyományos időzítéshez, így külön napra kerültek az ötös végű korosztályok, tehát szombaton játszottuk a 35+, 45+, 55+ és 65+ korosztályokat.

Számomra ezen a napon a legerősebb, 45+-os korosztály jelentette a feladatot, ahol régi, nagy ellenfelek gyülekeztek, hogy megakadályozzák az elsőséget.

Erre az Országos Bajnokságra intenzíven készültem. Nem szerettem volna egy esetleges formahanyatlás, kihagyás, rossz nap miatt egy hosszú és Coviddal szabdalt felkészülés eredményét kockáztatni. Emeltem a heti edzések óraszámát, szóló gyakorlatokat és némi (Andris szerint elhanyagolható mennyiségű) erőnléti elemet is vegyítettem a szokásos technikai felkészülés közé. Az utolsó hetekben többször a helyszínen, az Omegában ízlelgettem, tapasztaltam a falak visszarúgását, a labda viselkedését, az üveg reaktivitását, a -szokottól eltérő- linóleum padlón történő mozgás mikéntjét. Több nagy név is megtisztelt a helyszínen játéklehetőséggel, Wellesz Bazsi, Bednár Laci, Udvardi Nóri be-be álltak szettezni, ami nagyban segített a verseny helyszínének pontos feltérképezésében, a versenyre hangolódásban.

Eljött tehát az első, szombati versenynap, ahol „csak”’ a 4. kiemelt pozícióból indulhattam, tekintve, hogy ez már nem az én korosztályom, így az ebben a korcsoportban elfoglalt ranglista pozícióm erre a kiemelésre adott okot. Így az első meccsem dr. Bátonyi Róbert volt, akivel közös edzőn osztozunk. Robi nagy elánnal és komoly ellenállást mutatva küzdött minden labdáért és a 3:0-s végeredmény nem igazán adja vissza a meccs dinamikus jellegét.

Következő ellenfelem Eger városából Karanyicz Balázs volt. Balázs szálfa termete és teleszkópos karjai megnehezítik a mellette-fölötte történő játékot, így csak pontos és megfelelő erősségű ütésekkel lehet megfogni. Mivel tudtam, hogy még két, öldöklő küzdelmekkel szabdalt versenynap elé nézek, így a játékot próbáltam a minimális mennyiségűre csökkenteni és tartalékolni annyi energiát, amennyit csak lehet. Balázs nem könnyítette meg ezt számomra, ami természetes. Sikerült ezt a mérkőzést is szettveszteség nélkül hozni, így -már a négy közé jutva készülhettem Polczer Rajmund barátom ellen.

Rajmund a második kiemelt pozíciójából kezdte a versenyt, és egyetlen mérkőzésben, egy szett veszteséggel verve csapattársamat és jóbarátomat, a legjobb budapesti gyros koronázatlan királyát, Bartek Bálintot. Rajmund elsődleges védjegye a kikezdhetetlen kondíciója és a soha fel nem adó attitűdje. Többször okozott már nekem kellemetlen meglepetést, alkalmanként el-el kapott és ezekre az alkalmakra visszagondolva nem húzódik jóízű mosolyra a szám. Kellemetlen, csípős ütéseivel, spárgába nyúló lábaival és szinte tökéletes olvasási képességével meg tudja törni a legelszántabb ellenfél ellenállását is.

Ezekre az elemekre helyeztem a felkészülés hangsúlyát, mert nem szerettem volna, ha megismétlődik a legutóbbi találkozásunkkor elszenvedett vereség kellemetlen élménye. Tudtam, hogy Rajmund fonákja, pláne fordulásból, a háta mögül megütve messze nem annyira halálos, mint a tenyeres oldala. Ellenfelemet folyamatosan forgatva, alapjátékot játszva és a T, vagyis a pálya közepét dominálva megadatott számomra a lehetőség, hogy Rajmund játékának kihúzzam a méregfogát és lassan, de biztosan felőröljem. A legnehezebb feladat az volt, hogy ne térjek el az edző utasításaitól/tanításától, mert a játékos legnagyobb ellensége önmaga. Ebben az esetben a 3:0-s végeredmény tükrözi az erőviszonyokat, úgy éreztem, nem volt olyan szakasza a mérkőzésnek, amikor kiengedtem volna az irányítást a kezemből.

Ezzel a győzelemmel bejutottam a döntőbe, amit örök riválisommal, Rabi Illés barátommal vívtunk. Illés elképesztő fejlődésen ment keresztül a legutóbbi időben és bizton állíthatom, hogy az egyik legnagyobb haladást érte el a senior mezőnyben önmagához képest. (Az OB utáni első senior versenyen sikerült ki is kapnom tőle…) Illés útja a döntőig nem nevezhető éppen simának: Valló Zoli barátom és edzőtársam nem könnyítette meg neki a továbblépést (köszönet érte 😊 ), egy nagyon szoros, éppen hogy csak elveszített 3:2-es csatát pakolt Illés lábaiba. Következő ellenfele Bednár Laci volt, aki ugyan csak egy szettet rabolt Illéstől, mégis jelentős terhelést jelenthetett a döntő előtt.

Az első szettben óvatos, biztonsági játékkal, fej fej mellett haladva jutottunk el a szett végéig, ahol én bizonyultam sikeresebbnek, így az első játékot nekem jegyezték. A második szettre Illés belemelegedett a kirobbanásokba és meglepett váratlan és kiszámíthatatlan ütéseivel. Túl gyakran vittem előre a játékot és bizony ezt Illés meg is bosszulta az esetek nagy többségében pontos és foghatatlan ejtéseivel. Bátortalan kísérleteimet azirányban, hogy elüssem mellette a labdát bármelyik oldalon azonnali és kegyetlen röpte killekkel torolta meg, így ez a szett ráment az útkeresésre. 1:1

A szettek közötti másfél percet arra használtam fel, hogy újrakalibráljam a játékomat. Illés ellen nem lehet felelőtlenül átadni a kontrollt idő előtt előre vitt labdákkal. Alapjáték és jól időzített belépések, röpték és mozgató rövidek megfelelő kombinációja adja a megoldást, amit hideg fejjel, pályán kívül sokkal egyszerűbb és könnyebb látni és eldönteni, mint bent megcsinálni.

Ezúttal azonban ez sikerült. A harmadik szettben már nem jelentett gondot a kontroll megszerzése/megtartása, sikerült sporttársamat távol tartani a T-től és ez az esetek többségében pontra is váltódott. A harmadik szett az enyém lett és ekkor már éreztem, hogy nagy dolognak kellene történnie ahhoz, hogy ezt a bajnoki címet elbukjam.

Természetesen amíg a labda pattog, nem lehet lazulni, pláne nem egy olyan túlélő művész ellen, mint Illés, aki az öt szettes meccsek elismert szakértője! Számtalanszor játszottunk mi ketten is döntő szettet és ha valamire nem vágytam, az a 2:2 szett- és 10:10 pont arány, ahol az előző 5 szett teljes munkája kidobásra kerül a kukába, és a szerencse, gyakorlatilag egy pénzfeldobás valószínűségével dönti el, ki viszi el a pálmát… Ezt nem szabad megrizikózni egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben. Így aztán tövig nyomtam a gázt és az utolsó pillanatig fókuszálva sikerült is meggyőznöm ellenfelemet, hogy nem engedem át neki a címet. Illés az utolsó pontig küzdött, de a negyedik szett megnyerésével ismét, immáron ötödik alkalommal állhattam a dobogó első fokára, mint Senior Országos Bajnok 45+ korosztályban.

Ugyan Nóriék szerveztek players party-t, de tekintettel a másnapi mérkőzésekre, inkább pihenéssel töltöttem a nap hátralévő részét, felkészülve az 50+-os kategóriára vasárnap.

Saját korosztályomban ranglista elsőként ezen a verseny első kiemeltként kezdtem a napot, így nem is kellett játszanom első mérkőzést. Az első ellenfelem zenésztársam és jóbarátom, Forrási Zsolti volt. A lábamban a tegnapi meccsekkel nem volt könnyű felvenni a ritmust ezzel a szólógitáros fallabda edzővel, akiben a Duracell nyuszik energiája párosult egy kolibri mozgékonyságával… Zsolti el is csent egy szettet, ami ráébresztett arra, hogy nem babra megy a játék! Innentől próbáltam -igaz, több, kevesebb sikerrel- visszahozni a tanult, begyakorlott alapjátékot, ami mindenki ellenhatékony alapot képez a további taktikai manőverezésre. Ebben nagy segítségemre volt edzőm, Török András megrovó pillantása a nézőtérről, ami lézerként égette a hátamat -megérdemelten…- minden egyes ostoba döntés vagy „senior” reverse boast után….

Beütve a pályát már sikerült egyenesbe hozni a játékomat, és a következő szettekben nem hagytam magam eltérni az eredményes taktikától. Igaz, ez kintről valószínűleg nem tűnt ilyen egyértelműnek. Nem ezen a meccsen nyújtottam legjobb formám a verseny során, de valahogy sikerült tartanom a kontrollt.

A négy között a győri Szalai Zsolttal ütköztünk, aki rendkívül kellemetlen ellenfél. Teniszes röptéi gyakorlatilag kiveszik a játékból a váll feletti légteret, hiszen ezek a precíz és kellemetlenül pontosan elhelyezett ütések elveszik az ember kedvét a próbálkozástól. Zsolt ellen nincs más játék, csak a hibára kényszerítés. Addig kell tartani a labdát, amíg egy rossz döntés vagy egy kikényszerített futás miatt elhibázza az ütést vagy ziccer helyzetet idéz elő. Zsoltnak nincs elveszett labda, futásban verhetetlen. A 3:1 arányú győzelem egy igen jó eredménynek számít. Ezzel sikerült ismét döntőig jutnom, ahol egy régi motoros (ja, nem, autós) Janzer Gyuri várt arra, hogy megállítson.

A döntőig Gyuri nagy neveken verekedte át magát: Király Zsolti végeláthatatlan kondiját csak egy öt szettes, maratoni megameccsen tudta megtörni, amire neki is áldoznia kellett a becses és a senior mezőnyben bizony már csak mértékkel rendelkezésre álló energiából. Ha ez nem lett volna elég, a következő delikvens Botyi volt (Bottyán István) aki akadémikusan képzett, technikailag tökéletes és fejben az egyik legjobb harcos. Botyitól csak egy szett vérveszteség árán tudott Gyuri szabadulni, így tudtam, hogy nem a legfittebb állapotban érkezett a döntőbe.

Erre próbáltam én magam is rátenni egy jó nagy lapáttal. Az átlók voltak a barátaim, próbáltam a kilométer számlálót – ami Gyuri jóbarátja rallye-s múltját tekintve- minél jobban tekerni és ez a taktika szépen lassan be is érett. Gyuri pontos és főleg erős ütései azonban folyamatos fenyegetést jelentettek. Itt térült meg az extra felkészülés, amit a verseny előtt, a helyszíni edzés tett hozzá a tudásomhoz: Gyurit végtelenül zavarta a pálya karakterisztikája, a labdák pattanásának szöge, sebessége. Többször panaszkodott is erre a meccs során, míg nekem már nem tudott meglepőt produkálni a pálya.

Ahogy lassan fogyott a levegő, ahogy a labdamenetek hosszabbodtak, éreztem, hogy nem kell mást tennem, mint az unalomig gyakorolt labdatartást, az előnyök kidolgozását/megtartását és behozhatatlanná növelését úgy a labdameneten belül, mint a szettek során. Gyuri lassan elfogyott és a 3:0 végeredmény beállta azt jelentette, hogy ismét, immáron hatodik alkalommal szólított Tóth Béla barátom a dobogó tetejére magyar bajnokként!

Leírhatatlan élmény sajátnak tudni egy ilyen címet. A pályafutásom során szerzett 80+ trófea már dobozokban nyugszik szépen elrakva, de a hat darab Magyar Bajnoki kupa és a 4 serleg, a különböző korosztályokban kiérdemelt 11 darab „Év Játékosa” cím megtestesítője a lakás dísze, és mindig emlékeztet arra, miért megyek el a sok ezredik edzésre is 54 évesen.”

Köszönjük Péternek, hogy megosztotta a belső nézőpontot is, ahogy egy versenyző belülről lát, illetve él meg egy ilyen felfokozott élményt. Nagy örömmel tölt el minket, hogy részesei lehettünk Péter sikereinek és reméljük, hogy közös munkánk további hazai és nemzetközi eredményeket hoznak majd, hiszen a nagy megmérettetés, a végső vizsga minden sportágban a világ legjobbjainak találkozója. A senior fallabda univerzumában ez -ha a járványhelyzet engedi- a wroclavi Senior Világbajnokság lesz 2022-ben.
Játékosunk ütőválasztása idén a Head Microgel 125 volt.

Az eredményekhez szívből gratulálunk, a felkészüléshez pedig jó egészséget és erőt kívánunk, Péter!