Polish Masters beszámoló: Csak úgy, mint a 2023-as Polish Mastersen, idén is aranyérmet szerzett támogatott játékosunk, Nagy Péter Bálint a Krakkóban megrendezett, hagyományos megmérettetésen, 55+ kategóriában. Péter beszámolója következik:
„Tavaly, 2024-ben nem sikerült megvédenem lengyel bajnoki címemet. Igaz, akkor a mezőny sokkal népesebb és egy kicsit erősebb volt: James Hyatt és Alessandro Marcolini után tudtam elcsípni a bronzot, ami ebben a mezőnyben hatalmas eredménynek számított.
A tavalyi fiaskóból okulva idén fokozott edzésmunkával fordultunk rá a szezonra és komoly elvárásokkal neveztem a lengyel Mastersre. Erősen lehűtötte lelkesedésemet, amikor a nevezők listáján feltűnt David Sly neve. A kanadai versenyző gyakorlatilag elérhetetlenné tette az aranyat ebben az évben, hiszen olyan játékosról van szó, aki idén még nem veszített mérkőzést és egész masters pályafutása alatt sem sokat… a statisztikák szerint eddig összesen kettőt.
Így aztán egy ezüstben reménykedve vágtunk neki a hat órás útnak a hosszú hétvégén. Egy kiadós séta és a szállás elfoglalása után hosszú és pihentető alvással vágtam neki a tornának.
A regisztráció során azzal kellett szembesülnöm, hogy a rettegett ellenfél, ki tudja miért, visszalépett a viadaltól! Jó lenne azzal hízelegni magamnak, hogy megijedt, de ez még viccnek is gyenge… Nem derült ki ugyan, mi okozta a versenyző visszalépését, de nem lennék teljesen őszinte, ha azt mondanám, hogy annyira vágytam a hatalmas csatára, hogy elszomorodtam annak elmaradtán.
Az új helyzetet elemezve az látszott előre, hogy ha nem is könnyű, de így már nem lehetetlen elcsípni az aranyat. Bár a mezőny megmaradt része sem volt fáklyásmenet -ahogy mondani szokták-, mégis hiányzott az olyan reménytelenül átütő ellenfél, mint amilyen David lett volna.
Mivel a jelentkezők száma kisebb volt, mint tavaly, így a rendezők a csoportos lebonyolítás mellett döntöttek. Én az „A” csoportban kezdtem, ebben öt játékos volt.
Az első meccset egy számomra teljesen ismeretlen helyi játékos, Janusz Plencler ellen játszottam. Januszban egy nagyon közvetlen, fair játékost ismertem meg. A versenyek elején általában egy könnyebb, lazább mérközéssel szoktunk nyitni, hiszen itt a legnagyobb esélye, hogy első kiemeltként egy gyengébb játékossal kerülünk szembe, majd a játékerő minden fordulóval növekszik és a döntőben éri el csúcspontját.
Ezzel szemben Janusz, a maga majd’ két méteres magasságával és nyurga lábával olyan tempót diktált az első szettben, hogy azt éppen csak egy hajszállal sikerült a javamra fordítanom. Gyors, pontos, határozott ütései, kellemetlen keresztjei sokszor okoztak meglepetést, amit csak extra lábmunkával tudtam kompenzálni. Az első szett vége 11:9 lett és valóban csak a szerencsén múlott, hogy a javamra írhattam.
A második szettben is folytatódott a futkározás, ami a verseny egészét tekintve nem bíztatott túl sok jóval. Nincs gond azzal, ha az ember kiloholja a lelkét, hiszen valahol ezért járunk versenyre. De hogy az első meccs második szettjét csatak vizes pólóban kezdjem, ez azért ritkaság számba megy. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy már a második szettben megfejtettem Janusz játékát. Az első szetthez hasonló küzdelem árán, majdnem azonos eredménnyel hoztam a játékot, 11:8-ra.
A harmadik szettben aztán megfejtettem a titkot, amit mindenki tud: a hátsó sarok a fallabda játékos barátja… Be is zavartam párszor ellenfelemet és így megszerezve a kontrollt a játéktér felett már „egyszerű” volt a harmadik szett behúzása.
Azt kell hogy mondjam, ez a meccs berúgta az ajtót, igazi tempós versenykezdés volt. Sajnos ekkor a szervezők közölték, hogy a korosztályunkban aznap már nem lesz több mérkőzés, viszont másnap szeretnék lezavarni a versenyt, így aznap három meccs vár ránk.
A következő csoportmérkőzést Asaf Dekel ellen játszottam volna, de izraeli ellenfelem előző meccsén sajnos lesérült, így kiesett a további küzdelmekből. Asaffal nagyon jó barátságot ápolunk, eddigi összecsapásaink rendre az én győzelmemmel végződtek, így sajnálom, hogy ez a meccs most elmaradt.
A következő mérkőzés a szintén izraeli színekben versenyző David Kim elleni gyors és viszonylag könnyű 3:0 volt. David a hátsó pályarészben otthonosan mozog, de amint a játék felgyorsul és/vagy előre mozdul, nem tudja azt lekövetni a megfelelő sebességgel. A három szett 11:3,11:7 és 11:4-es eredménnyel zárult.
Ekkor a csoportunkat az a Jacek Kowalewski vezette, akivel a tavalyi derbin egy öldöklő öt szettes csatát vívtunk. Mivel egymás elleni csoport meccsünket még nem játszottuk le, így neki egy meccsel többje és így magasabb pontszáma volt, mint nekem. Természetesen a csoportmérkőzések körében a legfontosabb az egymás elleni eredmény, ez határozza meg, ki nyeri az adott csoportot.
Mivel a másik csoport első játékosa az a Nir Burstein volt, akivel már játszottam öt szettes döntőt, amit nem nyertem meg régebben, így tudtam, nem pazarolhatok energiát a Jacek elleni meccsen. Nem fér bele még egy öt szettes maratoni csata, mivel ugyan ezen a napon kell még -valószínűleg- Nir ellen is lejátszani a döntőt, ha egyáltalán sikerül addig eljutnom.
Így aztán teljes fókuszban, koncentráltan álltam bele ebbe mérkőzésbe (is), aminek az lett az eredménye, hogy folyamatosan nyomás alatt tudtam tartani ellenfelemet. Jacek zömök testalkatú, erős és kitartó játékos. Jól fut, és ha hagyják, akkor pontosakat is üt. Ráadásul nem lehetett nem észre venni, hogy tavaly óta Jacek is rengeteget fejlődött. Játéka veszélyesebbé, gyorsabbá vált és nem adott sok lehetőséget a hibára.
Szerencsére hibáról nem is nagyon volt szó, az aláütött labdákat száműzni tudtam a játékomból. Ez hatalmas eredmény, tekintve, hogy elvesztett mérkőzéseim nagyon nagy hányadában ez játszotta a vezető okot.
Az első szettben még viszonylag hatásosan feszült nekem Jacek, sokat mozgatott és kikövetelte helyét a T közepén, azonban lassan én is bemelegedtem és beütöttem a négy sarkot. Pontos, fal melletti ütéseimet csak defenzív emelésekkel, középre kanalazott mentésekkel tudta megválaszolni, ezzel nyitva hagyva a pályát a befejező ütéseimnek, amiről aztán már sokszor lemaradozott.
Az első szett még szorosabb lett, bár a játék képe nem tükrözi a 11:9-es végeredményt. A következő két szettben már viszonylag biztosan tartottam kézben a vezetést és 11:3 illetve 11:6 arányban biztosítottam be magamnak a csoportelsőséget.
A döntő: Ahogy már említettem, a másik csoportban is a papírforma igazolódott be, így a döntőt azzal a Nir Burstein-nel játszottam, akivel a legutóbbi mérkőzésünk egy fájdalmas vereségbe torkollott. Akkor két szett elvétele után talált magára Nir és minden második ütését a tin fölé ütötte – bárhonnan. Akkor én ezt a harcmodort távolról szemléltem, megértően bólogatva és néma elismeréssel nagyokat nyeldekelve. Képtelen voltam akkor felgyorsulni ezekhez az ütésekhez….
A mostani mérkőzés annyiban volt más, hogy egyrészt már tudatában voltam Nir eszköztárának, másrészt a német Andreas Omlor ellen készülve a német Masters versenyre egy ideje Andrással konkrétan erre a harcmodorra készültünk. Gyakorlatok százait végeztük el, amelyek mind arra voltak hivatottak, hogy felgyorsítsák a lábamat, reflexeimet a meglepetésszerűen, hirtelen előre vitt labdák elérése érdekében.
Még ezzel a speciális ráhangolódással is kérdéses volt, hogy sikerül-e elkapnom Nir-t, mivel ütéseit eldugva, csuklóból és hihetetlen rutinnal ütötte meg.
Az első szett eredménye jól érzékelteti, mennyire fej fej mellett haladtunk a küzdelemben. A vége 15:13 volt, ami gyakorlatilag pénzfeldobással egyenlő, hiszen tényleg csak egy szerencsés gurulós nic vagy egy jó szerva el tudja dönteni ilyenkor a szett sorsát.
Nagy szerencsémre ez most nálam landolt, így az első szettről győztesen tudtam pihenőre vonulni. Ekkor úgy gondoltam, ezt a tempót nem fogja bírni ellenfelem a második szettre, de ez a feltevésem nem bizonyult igaznak. A szünet után Nir újult erővel támadt, és ennek hatására előtört belőlem a szokásos squash tourett szindrómám: az edzőm által csak „káosz squash”-nak titulált játékmodor, a kis boastokkal, hátulról megütött ejtésekkel és a többi, szenior varázslattal együtt. Mire visszanyertem a fókuszt, ez a szett sajnos ellenfelemet gazdagította, bár meglehetősen kis különbséggel: 8-11. (Ez volt a versenyen az egyetlen elveszített játszmám)
Amit viszont mindenképpen javamra írhatunk: a roham rövid volt és fájdalom mentes! Egy-két kérdéses döntés után helyre tettem magamban az irányzékot és visszatértem ahhoz a játékhoz, ami minden nyerő stratégia alapja: alapjáték, fal mellé ütött labdák, fegyelem és olvasás. Ez a játékszervezés, aminek az alapja a jó kondíció és a türelem, mindig meghozza gyümölcsét. Ez történ a harmadik és a negyedik szettben. A harmadik szett elején azt figyeltem meg, hogy a tenyeres oldali szerváimat ellenfelem rendre letámadja, sokszor olyan eredményesen, hogy azonnal pontot ér el belőle. Ekkor támadt az az ötletem, hogy nem a megszokott módon a falra, hanem testre szerválok. Ez az éles váltás nemcsak kivette a támadó élt a ritörnjeiből, de meg is zavarta a labdamenet építésében és kinyitotta számomra a pályát. Ebben a szettben jelentős, 7:0-s vezetésre tettem szert és láttam ellenfelemen, hogy már nagyon menne pihenni. Nem tettem meg neki azt a szívességet, hogy gyorsan befejezem a szettet. Amennyiben egy ötödik szettre kerül a sor, nagyon nem mindegy, hány lépés van ez ember lábában. Hosszú, kilépős ütésekre kényszerítettem és csak nagyon lassan jutottunk el a 11:3-as végeredményig.
A negyedik szettben már látszott, hogy Nir ellőtte a puskaporát. Állta még a sarat, de a mély keresztekről már rendre lemaradt, teljesen ráállt az egyenes ütésekre és feladta az előre játékot, okulva az előző szettek keserű tapasztalásán. A hátul játék azonban nekem kedvezett, megspékelve néhány biztonságos magasságban előre vitt, támadó röviddel… A szett és a mérkőzés végül 11:5-ös negyedik szettel ért véget és így sikerült elnyernem az aranyat 2025-ben ismét.
Mivel így felszabadult a vasárnapunk, hatalmas sétát tettünk a krakkói óvárosban, pirogot és hagyományos, lengyel(??) töltött káposztát ettünk és ragyogó napsütésben indultunk hazafelé.”
Gratulálunk Péternek az ismételt aranyhoz és köszönjük a Polish Masters beszámolót! Várjuk a beszámolót a következő versenyről!
